Chip 1996 April/CHIP 1996 aprilis (CD06).zip/CHIP_CD06.ISO/hypertxt.arj/9508/CDW.CD

Text File | 1996-03-10 | 20KB | 327 lines

          @VNéhány szó a CD írásról@N

          @VAztán majd írjál...@N

              Sok  kérdés érkezik  nap mint  nap a  szerkesztôségbe  a
          CD-írókról és a CD-írásról. E kérdések kapcsán  kipróbáltunk
          két CD-írót, hogyan megy ez élesben.
              A  kérdések  özönén  nem  kell  csodálkozni,  hiszen   a
          közelmúltban a CD-olvasók száma nagyon megszaporodott, s így
          az   igény  a   saját  CD-re   szintúgy.  Ugyan   hosszútávú
          tapasztalataink még nincsenek, de néhány érdekességet  talán
          már  így  is  sikerült  összegyûjtenünk.  Elsônek  egy   nem
          teljesen triviális kérdést kell tisztáznunk.


          @VMire való egy CD író?@N

              A   gyártók   szokás   szerint   kígyót-békát  kiabálnak
          egymásra, illedelmesen elfeledkezve néhány apróbb  dologról.
          Ez  természetesen  érvényes  a  piacot  egymástól elhódítani
          akaró  CD-író  és DAT  ágazatra  is. Az  apró  dolgok jelent
          esetben  a  felhasználási  terület  különbözôségét jelentik.
          Mindez egy CD-író dobozának hátlapjáról jutott eszembe, ahol
          egy szép nagy áthúzott DAT (DDS) kazetta látható.
              A   szalagos   egységeket   @Kbackup@N   céljára  használják
          leginkább,  ritkább   esetben  archiválásra   is.  A   lemez
          egységeket   fajlagosan  magasabb   áruk,  ugyanakkor   jobb
          visszakeresési    tulajdonságaik    miatt    pedig    inkább
          @Karchiválásra@N alkalmazzák.
              A backup biztonsági másolat. Rendszeres idôközönként  el
          kell készíteni,  hiszen ez  az adatbiztonság  egyik lényeges
          eleme.  Esetleges  adatvesztésnél  sokat  segíthet,  ha  nem
          teljesen elôrôl kell kezdenünk a munkánkat. Az archiválásnál
          ezzel  szemben  csak  azok az  adatokat  vagy  azon állapotú
          adatokat mentjük le, amelyeket valamilyen szempontok alapján
          mi kiválasztunk. Ezek  késôbb további felhasználásra  fognak
          kerülni, lényeges  tehát, hogy  minél hosszabb  élettartalmú
          médiára archiváljunk.
              Archiválás  mellett  természetesen  még  számtalan módja
          létezik  az  írható CD  felhasználásának.  Például lehet  rá
          backupolni is  -- hogy  utaljunk a  CD-író borítójára. Mivel
          azonban egy 650 Mbyte-os  lemez ára 1500--2000 forint  körül
          mozog, egy 4 Gbyte-os  DAT kazettáé pedig 3000-4000  forint,
          nem  kérdéses,   hogy  melyik   a  kifizetôdôbb.   Csak  két
          szempontot  említenénk, a  kazetták újraírhatók,  viszonylag
          tartósak  is,  így  elég ôket  mondjuk  15-20  újraírás után
          lecserélni.  Ráadásul  egy  kisebb  szerver  vagy adatcsomag
          lementéséhez még a médiából is  csak egy kell, így a  backup
          automatikusan  lefuthat  emberi  felügyelet  nélkül, például
          éjszaka.
              Nos, eddig csak negatívum hangzott el, hát lássuk, mégis
          miért érdemes  foglalkozni a  CD-írókkal. A  vélhetôen az  a
          legfontosabb,   hogy   az   elkészült   CD   olcsó   olvasók
          segítségével  szinte bárhol  felhasználható --  valószínûleg
          nagyságrendekkel több gépben van és lesz CD-olvasó, mint DAT
          meghajtó.   Amennyiben  nem   akarunk  rendszeresen   adatot
          felírni, nem  kell megvenni  az író  berendezést, hiszen már
          cégek egész sora vállal bérírást, elég jó áron. Az elkészült
          CD-rôl gyorsan lehet visszakeresni az adatokat, és  futtatni
          is  lehet  ôket  (errôl  lásd  a  CDwrite-ról  szóló keretes
          szövegrészt).
              Megfontolandó  lehet  ez a  megoldás  például egy  olyan
          munkahelyen, ahol  több tucat  munkaállomáson hasonló  munka
          folyik,  de idônként  változnak a  programok. Ilyenkor  elég
          egyszer telepíteni a használt szoftvereket,  segédeszközöket
          és a  kész CD-t  lemásolni a  szükséges számú  példányban --
          rendszerint   könnyebb   CD-t  cserélni   az   íróban,  mint
          winchestereket  cserélgetni  a  gépekben  --,   feltételezve
          persze,   hogy   minden   szoftverbôl   elég   licenc    áll
          rendelkezésünkre.
              Egy  másik példa  is elôkerül,  hiszen egyenlôre  sajnos
          elég kevés olvasónknak van saját nagyvállalata. Mindenkinek,
          aki   a   számítógépek   közelébe   kerül,   szépen   lassan
          gyarapodásnak  indulnak  a  floppykészletei.  Ezeket érdemes
          lementeni  CD-re.  Egyrészt  könnyebb  megtalálni  a  polcon
          elhelyezett  egy  CD-t,   mint  kiválogatni,  megkeresni   a
          floppykat. Másrészt a programok telepítése  nagyságrendekkel
          gyorsabban halad CD-rôl, mint floppyról.


          @VMit, hova, hogyan?@N

              Nagyszerû.   Eddig   megvolnánk.   A   példák    alapján
          eldönthetjük,  hogy mostantól  haladunk a  korral, és  ilyen
          vagy olyan indokkal CD-t fogunk írni. Hogyan álljunk neki?
              Elsô lépésben döntsük el, miért van szükségünk a  CD-re.
          Ez  azért fontos,  mert ez  alapján kell  összeállítanunk  a
          szükséges  file-okat.  Jó  ötlet,  ha  egy  külön könyvtárba
          néhány  hasznos utility  is felkerül  -- például  a  gyakran
          használatos tömörítô programok.
              Ha összeállt a file-struktúra, akkor ellenôrizzük le  az
          egészet  vírusírtókkal.  Ezt attól  függetlenül  tegyük meg,
          hogy hisszük, tudjuk: nincs  vírusunk. A vírusokat a  CD-rôl
          már nem lehet eltávolítani! Mint mindig, minél több  keresôt
          használjuk,  és  mindenképpen  legyen  köztük  legalább  egy
          heurisztikus keresô is (például a TBAV és az F-Prot).
              Ezután  meg kell  néznünk, hogy  a kiválasztott  file-ok
          mennyi helyet foglalnak el.  Számoljunk azzal, hogy a  slack
          valószínûleg  más mint  a winchesterünkön,  így nem  biztos,
          hogy minden anyagunk felfér. (Nagy partíció és sok apró file
          esetén persze éppen a fordított eset fordulhat elô!)
              Meg  kell  gyôzôdnünk  arról,  hogy  azok  a   programok
          amelyeket futtatni  akarunk, futnak  írásvédett környezetben
          is.  A  legjobb,  ha  egy  tapasztalt  ismerôsünk,  aki  már
          felrakta a programot CD-re,  meg tudja mutatni, hogy  hogyan
          rakjuk fel az adott programot, hogy tényleg fusson.
              Azok  számára,  akik eldöntötték,  hogy  mostantól saját
          CD-íróval   szeretnék   megkönnyíteni   munkájukat,  röviden
          ismertetnénk  két  CD-írót,  amely  hosszabb  idôt   töltött
          szerkesztôségünkben.


          @VKodak PCD255@N

              A Kodak PCD 225 számunkra szokatlanul nagy jószág  volt.
          Kicsit nagyobb helyet foglalt el, mint egy szokásos  desktop
          gép. Ez persze csak fokozza a büszke birtoklási érzést,  ami
          ilyenkor az embert elfogja.
              Elsô  látásra feltûnt,  hogy igen  szimpatikus módon  az
          eszköz  tálcás,   így  megkímélt   minket  a   caddyk  utáni
          hajkurászástól,  arról nem  is beszélve,  hogy így  a 80  mm
          átmérôjû  CD-t  is  gond  nélkül  tudja  fogadni.  (Itt  nem
          feltétlenül  írásra   kell  gondolni,   hiszen  egy   CD-író
          olvasásra is  alkalmas.) A  Kodak írási  sebessége egyszeres
          illetve kétszeres lehet.
              Szintén pozitívum, hogy a dobozon nemcsak  tápfeszültség
          kijelzôje és a foglalt jelzés található meg, hanem írás-  és
          hibakijelzô  LED  is.  (Ezek  elsô  látásra  nem feltétlenül
          tûnnek  fontosnak,  de   talán  mégis  nehezebben   kezd  el
          bohóckodni a  géppel kollégánk,  ha meglátja  az írást jelzô
          LED-et.)
              Az írót  több gyártó  médiájával is  kipróbáltuk, és jól
          vizsgázott, a  késôbbi visszaellenôrzéskor  -- természetesen
          más meghajtókban -- sehol sem talált hibát egy-egy  felületi
          ellenôrzés. Ez valószínûleg a különbözô  rendszeringadozások
          és  egyéb  veszélyes  tényezôk  kiküszöbölésére  beépített 2
          Mbyte-os (32 Mbyte-ig bôvíthetô) buffernek köszönhetô.
              A  CD-íróhoz  kaptuk  a  CDWrite  1.1  verzióját,  ezzel
          végeztük a  tesztet. A  program dokumentációja  meglehetôsen
          fapados, szeret  elsiklani a  lényegesebb dolgok  felett. De
          szerencsére  a  használata  igen  egyszerû,  a  dokumentáció
          olvasására csak a  biztonságérzetünk növelése céljából  volt
          szükségünk.
              Maga az  írás úgy  történik, akár  egy sima  file szintû
          másolás -- természetesen kis csalással. Ennek több elônye is
          van. Elôször is,  nincs szükség plusz  helyre az image  file
          létrehozásához,  elég  a  ha  file-ok  vagy  hangsávok   egy
          példányban,   elérhetô  helyen   vannak.  Létrehozva   saját
          projektünket,    elkezdhetjük     felépíteni    a     kívánt
          adatszerkezetet.  A  felvinni   kívánt  anyagot  a   Windows
          File-Managerében  kijelölgetjük,   majd  átvonszolhatjuk   a
          program  saját erre  a célra  nyíló ablakába,  ahol  tetszés
          szerint  lepottyantható:  azaz  tehetjük  a  gyökérbe   vagy
          valamelyik másik könyvtárba. Ilyenkor a program végignézi  a
          file-neveket,  hogy megfelelnek-e  az általunk  kiválasztott
          konvencióknak (ISO-9660  vagy MS-DOS),  valamint felépíti  a
          mutatókat. Tehát nem történik valódi másolás, csak a logikai
          FAT-et  hozza  létre a  TEMP  könyvtárunkban, aminek  mérete
          néhányszor tíz Kbyte.  Ha kigyûjtögettünk mindent,  célszerû
          ellenôrizni  a   rendszer  sebességét.   Lévén  a   rendszer
          windowsos, elég kényes -- legalábbis a dokumentáció  szerint
          --, de nálunk a szerényebb ""kalózkodásokat" azért kibírta.
              Nos, miután mindent a helyérevonszoltunk, elkezdôdhet az
          írás. Ekkor  a program  megkér bennünket,  hogy minden egyéb
          tevékenységet szüntessünk  meg a  gépen, azaz  lépjünk ki az
          egyéb,  még  futó alkalmazásokból,  valamint  az írás  ideje
          alatt  hagyjuk békén  az egeret  és a  billentyûzetet,  mert
          úgyis lekapcsolja.  A prgram  elkezdi még  egyszer, utoljára
          összerendezni  a  dolgokat,  és  ezek  után  következik   az
          attrakció. Kikerül a képre egy kis ablak Writing  felirattal
          és elindul egy DOS-os(!) program.
              Meg kell jegyeznünk, hogy igazán fel nem foghatjuk, hogy
          miért kellett a programot Windows alá megírni -- hiszen elég
          kényes a teljesítményre, ugyanakkor a Windows viszont eléggé
          visszafogja az  erôforrásokat --,  és hogyha  már a  Windows
          mellett döntöttek,  miért pont  az író  részt írták  meg DOS
          alá. Ugyanígy nem teljesen  világos, hogy ha végzett,  miért
          nem kapcsolja vissza maga után az egeret -- lehet, hogy csak
          a  Microsoft egérrel  bánik így?  Ugyanis így  minden  egyes
          íráshoz ki  kell lépni,  mert még  az edzettebb felhasználók
          számára is  elérhetetlen lesz  néhány dolog.  Szintén homály
          fedi még a rendszerinfóknál beállítható példányszámot, amely
          megfigyeléseink szerint semmit nem változtat a íráson -- egy
          példány  után  visszalép,  és  elölrôl  kezdhetô  az   írás,
          természetesen a  leválogatás nem  veszik el,  de semmi  jele
          nincs,  hogy  mennyi készült  el  és mennyibôl.  De  talán a
          legzavaróbb  mégis  az,   hogy  íráskor  a   gép  egyszerûen
          valamilyen  katatóniás   állapotba  süllyed,   és  semmilyen
          tájékoztatást  nem  kapunk  arról,  hogy  tényleg történik-e
          valami, vagy hol tart a munka.
              Az írás végeztével,  hacsak nem multisession  formátumot
          választottunk, véglegesül a CD-nk. Multisession CD  esetében
          a felírást késôbb  még folytathatjuk, és  az egy volume  alá
          írt  sessionök  egyben  látszanak  (természetesen  a file-ok
          közül mindig a legújabbak az elérhetôk).
              Mindent  összevetve  nagyon  jól  vizsgázott  a  masina.
          Többek között  a májusi  CHIP CD  mesterpéldánya is  a Kodak
          CD-írón készült, és az  ellenôrzô tesztet ezzel végeztük.  A
          Kodak  valószínûleg  ezen  a  téren  is  saját  maga   által
          kényelmesre taposott ösvényen haladt.


          @VRCD-1000@N

              A  Pinnacle Micro  mindig is  az élen  járt a  különbözô
          optikai   jellegû    meghajtók   elôállításában.    Mi   sem
          kézenfekvôbb, hogy a CD-írók  piacára is korán betörtek.  Az
          RCD-1000 egy elég elterjedt modelljük.
              Maga az  író nem  nem igényel  valami nagyon  erôs gépet
          vagy külön SCSI  kártyát. Amit viszont  használatakor mégsem
          árt ellenôrizni a rendszerben, az a winchester, ugyanis  jó,
          ha elég nagy és elég gyors az írás kiszolgálására. Virtuális
          volume kezelése miatt nem  kell elôre létrehozni a  CD image
          file-ját, így akár az eredeti forrásról is dolgozhatunk,  de
          a tapasztalatok azt mutatják, hogy jobb, ha ezek az  anyagok
          összerendezve, egy gyors winchesteren foglalnak helyet.
              Két szoftvert is csomagoltak  a gép mellé. Az  egyik egy
          Backup program, amivel  CD-re menthetjük backupjainkat,  így
          késôbb az könnyen, gyorsan visszakereshetô, illetve  kevésbé
          igényesen  is  tárolható,  mint  egy  szalag,  ugyanakkor  a
          backupok összes  tulajdonságát megtartja.  Természetes módon
          ez   saját    file-szerkezetet   jelent,    így   CD-írásra,
          archiválásra  inkább  az RCD-1000-hez  adott  másik szoftver
          való. Ez az Easy CD egyik célirányos átirata (többek  között
          kiirtották belôle a  hardverkulcsot). A szoftver  nagyon sok
          mindent tud, de barátságosnak nem nevezhetô.
              Mindkét program windowsos.  Ha a fejlesztôk  már ennyire
          figyeltek a  környezetre, szerencsésnek  találtam volna,  ha
          legalább megkülönböztetnek kezdô és profi menübeállításokat.
              Ami nagyon szembetûnô volt, az a virtuális image  nagyon
          lassú  kezelése.  A  processzálás  több  percig  tart   elsô
          esetben, ami az összes késôbbi alkalommal is -- amikor már a
          kész  virtuális  imagebôl dolgozik  --  körülbelül a  felére
          csökken le.
              Az anyag összeállításakor file-név konvencióktól  kezdve
          a könyvtármélységig minden beállítható. Multisession írásnál
          elôfordult, hogy  közölte: a  kért anyag  már nem  fér fel a
          CD-re,  holott  a  szabad  helynél  --  slackel  együtt   --
          körülbelül 20 százalékkal kevesebb anyagot akartuk felrakni.


          @VUtószó@N

              Ha már CD-írót vásárol  valaki, célszerû, ha egy  combos
          rendszert  épít  ki  az  író  mellé.  A  befektetés   idôvel
          megtérül, hiszen nem mindegy,  hány CD-t dobunk ki,  illetve
          hányról derül ki egy  kritikus pillanatban, hogy valami  nem
          egészen tökéletes.
              A célszerû  hardver-háttér legalább  egy DX2-66  8 Mbyte
          RAM-mal  --  ez  az  alap,  ami  talán  még  nem  túl   nagy
          követelmény.  Mindenképpen  kell egy  gyors  SCSI kártya  --
          mindegyik  CD-író  SCSI-rôl  megy.  És  nem  árt  egy  minél
          gyorsabb és nagyobb (1 Gbyte-os) winchester -- a slack és  a
          munkaterületek  miatt  --,  amin semmi  más  nincs,  csak az
          írandó anyagok.  Több CD-író  dokumentációja kér  külön SCSI
          kártyát  magának,  tapasztalataink  azt  mutatják,  hogy egy
          egészséges rendszer esetén erre semmi szükség.
              Mindenképpen  szükség  van egy  CD  meghajtóra, ahol  le
          tudjuk tesztelni kész mûvünket. Egy-egy teszt 35 percig tart
          dupla sebességû meghajtón, így meggondolandó egy  négyszeres
          sebességû is.

          @KLencsés Gábor@N


          @VMédiák@N

              A  médiákról,  tehát az  írandó  lemezrôl szólva  kicsit
          furcsának találtuk, hogy  minden gyártó lemezére  kicsit más
          mennyiségû adat fér fel. Ennek ellenére nem javasoljuk, hogy
          pusztán eszerint  válasszunk, mert  egy teljesen  teleírt CD
          sokkal több  hibalehetôséget rejt  magában. A  külsô sávokat
          nem minden CD-olvasó látja teljes egészében.
              Nem  mindegy  az sem,  hogy  milyen sebességû  CD-íróban
          használjuk lemezünket.  A legtöbb  lemez jól  bírja a  dupla
          sebességgel    való    írást,    a    gyorsabbnál    azonban
          megsérülhetnek, a felírás pontatlan lehet. Éppen ezért gyors
          íróknál   célszerû   a   meghajtó   gyártójától    származó,
          kifejezetten a meghajtóhoz  készülô médiát beszerezni,  vagy
          kisebb sebességen felírni az adatokat.


          @VA Cdwrite@N

              A Corel  CD pack  része egy  apró kis  program, amelynek
          segítségével  írhatunk  a  CD-nkre.  A  program  az írásokat
          emulálja,  és  elraktározza egy  file-ba.  Olvasáskor pedig,
          amennyiben változás történt  a CD-n az  eredetileg található
          adatokhoz képest, a  megváltozott adatokat ebbôl  a file-ból
          olvassa  vissza.  Célszerû   akkor  használni,  amikor   egy
          hosszabb  program  csak  konfigurációs  file-jait   próbálja
          elmentegetni.


          @VVirtual Volume@N

              A CD-írás korai idôszakaiban, a CD-re felírandó  anyagot
          egy image-file-ba gyûjtötték  össze. Ez nem  más, mint a  CD
          tartalma szektorrol-szektorra felépítve a merevlemezen. Erre
          az  írók stabilitása  miatt volt  szükség. Kezelése  azonban
          elég nehézkes, nem is  beszélve a helyfoglalásról. A  ""mai"
          CD-írók  már  rendelkeznek a  Virtual  Volume lehetôségével.
          Ilyenkor csak a  FAT-et készíti el  a program, amely  néhány
          száz   Kbyte-os   helyigényével   optimális,   és    könnyen
          változtatható.  Hátránya,  hogy  jóval  gyorsabb  winchester
          szükséges hozzá, hiszen az adatokat a CD írása közben keresi
          meg.  Ezért érdemes,  sôt nagyon  javasolt az  írás elôtt  a
          defragmentáció.


          @VVolume Descriptor Table@N

              Egy CD-ROM-nak nemcsak egyszerû volume labelja van, mint
          a DOS-os  meghajtóknak általában,  hanem sok,  többé-kevésbé
          lényeges  információt is  lehet rögzíteni.  Ilyen például  a
          készítô szoftver neve, a licencfile neve. Tanácsos a  CD-nek
          mindenképpen volume labelt adni, mert sok szoftver  fejreáll
          enélkül.  Ha  több  CD-nk   is  van,  jobb,  hah   azokon  a
          licecfile-ok neve már az elsô nyolc karakterben is eltér  --
          egyes programok ezt szintén megkívánják.


  @<9508\CDW01.GIF>■■@N  A CDWrite PVD-je nem túl részletes, de minden lényeges benne van.

  @<9508\CDW02.GIF>■■@N  A  RCD gombsorral is rendelkezik...
      már csak a piktogrammok jelentését kell megszokni.